Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával,
úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a
békéltetés igéjét. (2Kor 5,19)
"Az életem végre az enyém. Oly rövid az időnk a Földön. A sóvárgás
hozott le ide, a beteljesült és a beteljesületlen vágyak. Mégis ezt az
utat választottam. Bizakodásom messze túlnőtt a szavakon. Így láttam meg
egy kis darabját a Mennyországnak, melyre soha sem találtam rá. Érezni
akarom, hogy élek, hogy úgy élem a napjaim, ahogyan én szeretném. Érezni
akarom, hogy élek, olyan életet, amelyet nem kell megbánnom. Sosem
vesztettem el önmagam, csak hagytam, hogy álomban szenderegjen. Talán
nem is volt más választásom, de mindig élni vágytam. Én csak boldog
szeretnék lenni. Boldog és önmagam, erős és szabad, hogy lássam az
éjszakából virradó napot. Itt vagyok, és az életem csak az enyém, és a
Mennyországot, amelyben hiszek, felfedezem majd egy napon. Azt akarom
érezni, hogy éltem az életem!"